Boldog Új Évet!!!

Ismét itt vagyok! Tavaly írtam egy bejegyzést az év utolsó napján, és nagyon megtetszett. Itt össze tudom foglalni, mi minden történt egy évben, és el tudom mondani a dolgokat amik tetszettek és amik nem. 

Ebben az évben, azt hiszem minden napom ugyanúgy telt. Tudom, ez elég elkeserítő, de ez van. Fél ötkor vége van az iskolának, ötre hazaérek, leckét írok, eszem egy kis uzsonnát, leülök a gép elé, sorozatot nézek és írok, aztán vacsi, fürdés és lefekvés. Szombatonként lovaglás, szerdánként fuvola, és ebből állt ez az évem. 

A nyáron hazamentem Magyarországra, és egy remek nyárt tölthettem, családdal, barátokkal, lovakkal...Minden tetszett, amíg el nem érkezett a nap mikor is vissza kellett jönnünk. Ilyenkor mindig olyan idegennek érzem az itteni lakásunkat, szobánkat, hogy az valami hihetetlen. Másnap már kezdtek visszaszokni, harmadnap pedig már a magyarországi házat érezném idegennek. Nem tudom, hogy ti már éreztetek-e ilyet, ha nem akkor elmondanám, hogy szörnyű egy érzés.

  

Szeptemberben megkaptam az új osztályomat (a francia suliban minden évben új osztályod van meg tanáraid). Teljesen elkeseredtem, mert a két legjobb barátnőmből egyik sem volt egy osztályban velem, pont mint a tavalyi évben sem. Azt hittem, hogy ez a szomorúság sokáig fog tartani, de végül is mindenkit ismertem. Valamelyikük eddig csak az évfolyamtársam volt, valaki tavaly volt velem egy osztályban, vagy tavalyelőtt, vagy mind a két évben. És most már bátran kijelenthetem, hogy a három osztályból amim valaha volt, ezt szeretem a legjobban, ami az osztálytársakat illeti. A tanárok, a tananyag már más kérdés. 

Októberben hazamentünk, és minden nagyon jó volt, meg persze rövid is. Annyira ott maradtam volna, de nem lehetett, visszajöttünk. És minden ment tovább, mintha nem is lettünk volna, mintha a nagyszülők és mi nem sírtunk volna mikor elbúcsúztunk. 

Ami talán a legjobban zavar az ittlétben, hogy fogalmam sincs mikor költözünk vissza Magyarországra. Mikor megkérdezem édesapámat, mindig azt mondja, hogy ezt nem lehet tudni, talán holnap már vissza is megyünk, de lehet, hogy tovább maradunk. Senki nem tudja, amibe beleőrülök. Annyira szeretnék már visszaköltözni, de aztán rájövök, hogy semmi nem lenne olyan mint régen. Új suliba kéne mennem, ahol lehet, hogy lennének pár ismerősök, de sok új arc lenne. A nagyszülők mindig egyre jobban öregednek, felejtenek. A gyerekek a nagy családban is minden egyes nap nőnek, és születnek új gyerekek is. És mind ezeknél mi nem vagyunk ott. Nem fogom látni, ahogy az unokatestvéreimnek megszületik a gyerekük, pedig az akkora öröm. Minden megváltozott. Megváltozik, és meg fog változni. 

Nagyon megköszönöm azoknak az embereknek akik itt voltak velem ebben az évben, és remélem továbbra is itt maradtok!

Teljes szívből kívánok nektek sikerekben gazdag, mosolyokban teljes, BOLDOG ÚJ ÉVET!!!!