Tizenkilencedik fejezet

2015.04.01.

Szép estét kívánok! Hogy vagytok? Milyen volt a hétvégétek? Miket csináltatok? Hogy telik a hetetek?.Nekem egészen tűrhetően, pont ma mentek el a barátaim, ami miatt eléggé szomorú voltam, de nem sokára itt a nyár és ismét láthatom őket. 

Az utóbbi időben sokkal többen látogatják a blogomat, ami miatt hihetetlenül boldog vagyok, mindenkinek köszönöm. Remélem tetszenek a fejezetek Ha így van, akkor nagyon örülnék, hogyha leírnátok a véleményeiteket, meg persze akkor is ha nem így van. 

A részt illetően nem szeretnék semmit elárulni, csak annyit, hogy élvezzétek. 

Sok-sok puszi,

Kata

Már nem hallottam Nate sírását. Eltoltam magamtól, és igazam volt. Már nem sírt. Gyorsan kihasználtam a pillanatot, és egy csókot nyomtam az ajkára. Nyelvemért könyörögtem az engedélyéért. Nem kaptam meg egyből, amin éreztem, hogy barátom roppant jól szórakozik. El is mosolyodott. Aztán mikor azt hittem, hogy már nem bírom tovább, Nate-nek végre kettéváltak ajkai, így nyelveink találkoztak. Bár nagyon nem akartam, elváltam tőle. Egyenesen a szemébe néztem, nem kérdeztem semmit, csak tudni akartam, hogy most hogyan érez. A szomorúságot még mindig megtaláltam benne, de mellette boldogság is volt, ami nekem máris elég volt ahhoz, hogy felálljak az öléből, és átmenjek az ágyra. Nate nem értette, hogy miért pattantam talpra ennyire hirtelen és arca teljesen kétségbeesetté vált. Mikor felfogta, hogy nem megyek messzire, kb. egy méterre, akkor viszont nagy mosoly terült szét az arcán, és követett. Ő is ledobta magát az ágyra.

- Ne haragudj, hogy ennyire kiakadtam, csak az a sztori olyan volt, mint a mienk. – húzott a mellkasára.

- Már miért haragudnék? Tudod, én is ugyanezt gondoltam, mikor jobban belegondoltam a film történetébe. Nem neked kell bocsánatot kérned, hanem nekem: soha még csak bele sem gondoltam, hogy milyen lehetett neked mikor nem emlékeztem rád, amit nagyon sajnálok. – hunytam le a szemem egy ideig. Megjelent előttem Nate szomorú arca, így kinyitottam. De akkor éreztem, ahogy egy könnycsepp kigördül a szememből, és lassan legurul az arcomon, majd az államhoz leérve, lehullik a kezemre, amit az ölemben tartottam. Nate egy bánatos mosollyal az arcán hozzám ölelt.

Idilli pillanatunkat az ajtó felől érkező kopogás törte meg, aminek egy kicsit örültem is, mert nem bírtam tovább ezeket a nyomasztó témákat, de tudtam, hogy meg kell beszélnünk.

- Szabad! – kiáltotta ki Nate. Az ajtó óvatosan kinyílt és belépett rajta Lucy. Azt hittem, hogy egyedül jött, de utána megpillantottam az utána lévő bátyámat. Lassan elengedtem Nate-et és a bátyám nyakába borultam. 

Csak erre volt szükségem. Annyira jó érzés volt tudni, hogy van egy bátyám. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen nagy titok lehet ilyen jó is. Hisz igen, kiderült, hogy apa teljesen más, mint akinek hittem, de legalább felfedeztem, hogy van egy testvérem. Megfordítottam magunkat, így már ő állt háttal Lucy-éknak. Látni akartam Nate-et. Elég sok pillantás vetett Lucy felé, így tudtam, hogy beszélni szeretne vele. Mikor észrevette, hogy helyet cseréltem Mike-kel, belenézett a szemembe, és rám mosolygott. Tudtam, hogy sosem kért volna, hogy hagyjam el a szobát, ezért én cselekedtem magamtól. Elengedtem Mike-ot, megragadtam a kezét, és kihíztam a szobából. Még nem csuktam be teljesen az ajtót mikor hallottam, hogy Lucy Nate-el egy időben kérdezi meg a másiktól, hogy „mi a gond,”. Ezen muszáj voltam elmosolyodni, majd véglegesen becsuktam az ajtót, és átmentünk a vendégszobába, ami eddig az én szobám volt, de most éppen Mike-é volt.

Le sem ültünk máris el kezdtem mesélni a történetünket Nate-tel Mike-nek. Nem tudom miért, de éreztem, hogy el kell mondanom, hisz most már ő is része az életemnek, ráadásul nem ment ki a fejemből az a tekintet, amikor Lucy felhúzta ülőhelyzetéből, és magával rángatta az emeletre.

Meglepően sokáig tartott a mesélésem. Nagyon sokáig, mert mikor ránéztem az órámra, az már hajnali egy órát mutatott, mi pedig tizenegykor jöttünk be, szóval legalább három óráig folyamatosan beszéltem, Mike pedig hallgatott, néha bólogatott, néha meg bele-bele kérdezgetett, ha valami nem volt érthető neki. Mintha tényleg érdekelte volna őt a történetem, vagy ha nem is annyira, nem mutatta ki, hogy unná. Soha nem beszéltem még át három órát, így, hogy még nem is érzékeltem. Hihetetlen volt. Olyan felszabadult voltam, mintha soha nem is lett volna semmi gondom. Olyan könnyedén viselkedtem a háromórányi beszéd után, ahogy még soha.

Bátyám a történetek szomorú részénél, teljesen elkeseredett, de aztán mikor mondtam egy-két boldog pillanatot, akkor mindig felélénkült. Így már teljesen megértette, hogy Lucy miért húzta fel az emeletre, amint vége lett a filmnek. Persze, hogy a barátnőm látta, hogy Nate mindjárt ki fog akadni, vagy ha nem is látta, gondolta. Mindig csodáltam a Lucy és a Nate között lévő kapcsolatot. Persze, hogy ők is veszekednek, de mind a ketten tudják, hogy ha szükségük lenne a másikra, mindig számíthatnak rá. Nem ismertem sok testvért párt, de akiket ismertem, bennük nem láttam ezt a feltétel nélküli szeretetet a másik iránt. Persze, abban biztos vagyok, hogy nagyon szerették egymást, hisz a szívük mélyén minden testvér szereti egymást, de akkor sem ennyire. Szerettem őket. Nélkülük, most ki tudja, hol lennék. Szerintem már nem is lennék a földön. 

Kopogtak az ajtónkon. Felkaptam a fejem, és az ajtóban megpillantottam Nate-et. Annyira gyönyörű volt, ahogy szemeivel aggódóan vizslatott nem csak engem, hanem Mike-ot is.

- Minden rendben? – kérdezte egyenesen tőlem.

- Persze, minden. – mosolyogtam rá. – Veletek?

- Velünk is. Nem vagytok még fáradtak? Éhesek? Valami?

- Hát most, hogy mondod eléggé fáradt vagyok, szóval szerintem én letusolok, és bebújok az ágyba. – osztottam meg bátyámmal és barátommal további terveimet.

- Igen, nekem is ez a tervem. – szólalt meg Mike is.

- És nekem is. – nevette el magát Nate.

- Akkor ezt megbeszéltük. Megyek is, magatokra hagylak. – állt fel bátyám. – Jó éjszakát. –

- Mi van? Gyere csak vissza Mike! – kiáltottam, mert már ki is viharzott az ajtón. Vártam, hogy megjelenjen az ajtóban, majd mikor ez pár perc múlva megtörtént, felvont szemöldökkel bámultam rá. – Mike, ez a te szobád, mégis hova mennél? – kérdésemre bátyám szégyenlősen lesütötte a szemét, amiből rögtön megértettem, hogy hol készült éjszakázni. Lucy-nál. Elmosolyodtam, bólintva egyet, hogy felfogtam. Igazából örültem nekik, szerintem nagyon aranyosak lehettek együtt, de akkor sem hiszem, hogy már az első nap ennyire jó lenne, hogy együtt aludnának. Bár tudom, hogy semmi nem fog történni, mert telt házzal nem hiszem, hogy AZT akarnák csinálni, de akkor is.

A gondolataimból, visszatérve a valóságba, felálltam és átmentem Nate szobájába. A szoba közepén megálltam, és kinyújtottam a karjaimat, Nate felé. Megértette, mit szeretnék, és megölelt. Beszívtam csodálatos illatát, majd megszólaltam: - Elmegyek fürdeni, alhatok ma veled, mint tegnap? Kérlek.

- Ezt még megkérdezned sem kell, édesem. Persze, hogy alhatsz velem, ez most a te szobád is, ne felejtsd el. Főleg úgy, hogy muszáj lenne együtt aludnunk még akkor is, ha valamelyikünk nem akarná, mert nincs már szabad szobánk. Max. a nappali. – súgta szórakozottan a fülembe. – Addig én is elmegyek fürdeni. – mondta pár perc csönd után, amíg én az ölelését élveztem. Megcsókolta nyakam, majd kiment. Hallottam, ahogy bement a szobájába, csapkodta a szekrényét, majd láttam, hogy elszaladt az ajtóm előtt, és lement, a lenti fürdőbe. Mivel ezzel azt akarhatta sugallni, hogy enyém a fönti fürdő, előhalásztam a pizsimet az ágyból, meg a törölközőmet a székről, és bevonultam, hogy lefürödhessek. Éppen a hajamat mostam, mikor mintha ajtócsukódást hallottam volna. Leállítottam a vizet, mert nagyon is közelről hallottam, mintha az én ajtóm lett volna, de minden csönd volt, szóval folytattam dolgomat. Éppen lemostam a hajamat, és kinyitottam a szemem, mikor megpillantottam egy árnyékot elsuhanni, a fehér, kicsit átlátszó függöny előtt. Tudtam, hogy van valaki ott, mert mikor minden elcsendesedett, hallottam lélegzetvételét. Nem akartam megnézni ki lehet az, teljesen be voltam tojva. Féltem. Aztán ez a valaki, nagyon hirtelen elhúzta a függönyt, én pedig becsukva a szemeimet, elsikítottam magam. Nem mertem kinyitni a szemeimet, hogy megnézhessem ki az. A számat lefogta, mert már legalább fél perce folyamatosan sikítottam, de akkor már nem is akartam folytatni, mikor megéreztem kezét a számon, mellkasát a hátamon, leheletét a nyakamnál és illatát. Gyorsan megfordultam, és arcon csaptam. Abban a pillanatban, amint a kezem találkozott a személy arcával, ő elvette a számról a kezét.

- Te hülye! – csapkodtam hisztérikusan – Rohadtul megijesztettél. – Nate elröhögte magát, és magához húzott, hogy megcsókolhasson. Egy ideig próbáltam ellent állni neki, mert még mindig ezerrel dobogott a szívem, de aztán hagytam magam. Viszont csak akkor jöttem rá, hogy hol is vagyunk és, hogy én teljesen meztelen vagyok. Gyorsan elhúzódtam, kiszálltam a kádból, és magamra csavartam a törülközőmet.

- Most mi van? – mászott ki barátom is.

- Hát talán az, hogy teljesen meztelen vagyok? – válaszoltam egyértelműen.

- És?

- Mi az, hogy és? – kérdeztem vissza.

- Szerinted már nem láttalak meztelenül? – vonta fel a szemöldökét, mire eddigi rekordomat megdöntve – a legkevesebb idő alatt – totál vörös lett az arcom.

- Jó, ez igaz… de az teljesen más. . motyogtam az orrom alatt, ami miatt azt hittem, hogy Nate meg sem fogja hallani.

- Már miért lenne más? Bev, nézz a szemembe. – lépett közelebb, majd a államat megfogva felemelte a fejemet, így egyenesen a szemébe néztem. – Nem kell szégyenlősnek lenned, előttem nem. Oké? – nem mertem megszólalni, vagyis inkább nem tudtam, ezért csak bólogattam. Teljesen igaza volt. – Ha szeretnéd, most kimegyek. – indult kifele Nate, mire megfogtam a karját, visszahúztam, és megcsókoltam. Elején csak nagyon gyengéden csókoltuk egymást, de egyre hevesebb lett. Akartam őt, már pedig abban a pillanatban. Kinyitottam az ajtót, le sem véve ajkaimat, Nate ajkairól, majd bementünk a szobájába. Út közben, szerencsére senkivel nem találkoztunk, de szerintem azt sem vettük volna észre, ha valakivel összefutottunk volna. Nate lelökött az ágyra, így ráestem. Ő felém mászott, és nem hagyta abba a csókolgatásomat, minden egyes testrészemen. Mivel csak egy póló volt rajta, meg egy boxer, először lehúztam róla a pólóját. Ő kinyitotta a törölközőmet, így ma már másodjára tárult elé a testem. Én sem tétlenkedtem tovább, a boxerétől is megszabadítottam, így már mind a ketten meztelenek voltunk. Éreztem teste melegét és szíve heves dobogását. Egy pillanatra elvált tőlem, és kinyitotta az éjjeliszekrényében lévő fiókot, ahonnan kivett egy kis csomagot.

- Biztos, hogy akarod? – kérdezte meg lihegve, mielőtt felrakta volna az óvszert.

- Biztos vagyok, igen. – bólintottam hevesen. Nem húzta tovább az időt, már mind a ketten türelmetlenek voltunk. Nagyon óvatosan, belém hatolt.

Reggel mikor felébredtem, Nate még mellettem feküdt, a derekam köré fonva karjait. Bár nem tudtam nagyon mozogni, mert azzal felébresztettem volna, a fejemet félig el tudtam fordítani, így megpillantottam arcát. Nyugodt volt, és olyan kisfiús. 

Megfordultam karjaiba, a legnagyobb óvatossággal, így mér szembe voltam vele, és jobban megvizsgálhattam őt. Haja kócosan a fején, karjai – mintha a mindennapi dolog lenne – a derekamon. Szeme lehunyva, ajkai, mintha kicsit mosolyogtak volna. Ő volt a leghelyesebb pasi, akivel életemben találkoztam.

- Nehéz úgy aludni, ha bámulnak. – szólalt meg hirtelen, mire felsikkantottam.

- Te már fent vagy? Miért nem szóltál előbb, akkor nem csorgattam volna a nyálam ennyire láthatóan. – nevettem el magam. – Jó reggelt. – pusziltam szájon. Ő ezt a puszit persze csókká alakította, így az én rövid, gyors puszimból lett egy hosszú, lassú csók. Még maradtunk az ágyban körülbelül tíz percig, azután én nem bírtam tovább, muszáj voltam kimenni a mosdóba. Így is tettem, aztán visszamentem a szobába, hogy szóljak Nate-nek, hogy lemegye,kreggelizni. Persze, egyből felpattant, és ő is azt mondta, hogy nagyon éhes. Mondtam neki, hogy még nyugodtan pihenjen, de nem akart. Így hát lementünk, és amint beléptünk a konyhába, szembetaláltuk magunkat Lucy-val és Mike-val, akik éppen egymás száját fedezték fel.

- Khm… khm. – hívta fel Nate magunkra a figyelmet. Abban a pillanatban a párocska szétvált, és mosolyogva üdvözöltek minket, ahogy mi is tettük. A hűtőben kerestem valami kaját, de a végén csak egy joghurtra bukkantam rá, mármint ez volt az egyetlen olyan dolog amit képes voltam reggel megenni. Nate viszont, velem ellentétben, a hűtőből elővett, sonkát, tojást (amiből rántottát csinált), és még mellé mindenféle furcsaságot is. Azután pedig mindet betömte magába. Alig bírtam végignézni, sőt igazából a felénél, mikor megette a rántottát, két szelet kenyeret sonkával, meg vajjal, és hátra volt még ez joghurt, egy alma, a desszertje, ami valami rózsaszín süti volt, akkor inkább úgy döntöttem, hogy átvándorlok a nappaliba, ahogy Lucy is tette. Lehuppantunk a díványra, majd én bekapcsoltam a tévét, de mivel semmi érdekes nem ment, csak kapcsolgattam ide-oda, ahogy körülbelül minden alkalommal szoktam. Nem folytathattam sokáig ezt a kapcsolgatást, mert az egyik pillanatban Lucy kivette a kezemből a távirányítót, és kikapcsolta.

- Mesélj már! – húzogatta a karomat, mire felvontam a szemöldökömet.

- Hogy én? – kiáltottam fel hitetlenül. – Szerintem inkább neked kéne nekem mesélned.

- Az lehet, de majd fogok. Viszont én kérdeztem előbb, szóval hallgatlak.

- Szeretem őt, ennyit kell tudnod, a többi cuccok gondolom, hogy Nate már úgyis elmondta neked. És most neked kell mesélned, mert Mike veled ellentétben semmit nem mesélt nekem.

- Nem tudom, tegnap mikor elmentetek felkeltem, lejöttem, ő már itt volt, és tévét nézett. Elkezdtünk beszélgetni, teljesen jelentéktelen dolgokról, de mégis mintha már mindent megtudtam volna róla, tegnap, és mintha most már régóta ismerném, egészen kiskorom óta. Komolyan mondom, soha nem éreztem még ezt. Olyan furcsa, hogy ilyen kevés idő alatt, azt mondhatom, hogy ismerem. Pedig tudom jól, hogy még rengeteg dolgot meg kell tudnom róla, de azok most nem olyan fontosak. A tegnap este meg annyira jó volt. – kezdett bele, mire én rémülten felkaptam a fejemet. – Persze semmi nem történt, mármint AZ nem történt, de mégis olyan jó volt a karjaiban lenni. Nem tetszik a miértje amiért megismerted, de örülük, hogy mégis itt van. Nagyon örülök. – Lucy teljesen piros lett, amikor róla beszélt, mire rájöttem, hogy tényleg kedveli, és az ő oldaláról nincs mitől félnem, mondjuk eddig sem féltem. Még ki kell majd faggatnom Mike-ot, és akkor rendben leszek, és nem fogok többet aggódni.