Ötödik fejezet

2014.10.21

Sziasztok kedves olvasóim! Nagyon sajnálom, hogy a hétvégén nem hoztam részt, de egy csipetnyi időm sem volt. Ma viszont van, szóval itt is vagyok. És örülök is, hogy így alakult, mert ma egy számomra különleges nap van. A szülinapom! Szóval az ötödik fejezet az ajándék számotokra tőlem, és nagyon remélem élvezni fogjátok, mint én az írását. És nagyon szépen kérlek ha tetszett, ha nem hagyjatok magatok után nyomot, pár megjegyzéssel.

Sok puszi,

Kata

Feszülten figyeltük mind a hárman az ajtót. Egyik szememet a nappali ajtaja felé szegeztem, a másikat pedig Lucyra. Hiszen tudtuk, hogy csak egy személy lehet az. Ha jól láttam Nate is ezt a teóriát választotta, hiszen végig nézte a nővérét. Minden izma megfeszült, mozdulatlanul ült, és még a karját is ott hagyta a vállamon, amit tudom, hogy amúgy levett volna, csak most teljesen máshol járt az agya. Gondolom a közelgő balhén.

- Sziasztok, itthon vagyok! – kiáltotta el magát, hogy az egész házban jól hallható legyen a hangja, hisz nem tudhatta, hogy ott vagyunk pár méterrel mellette. A hangokból ítélve az első útja a konyhába vezetett, aztán lépteinek hangja egyre közelebbről hallatszott, míg nem megpillantottuk az ajtóba. Lefagyott. Tekintetét Lucyra szegezte, és nem tudta, mit tegyen, hisz fogalma sem volt, rég nem látott, hogy fog reagálni. Mindenki nagy figyelemmel nézte ahogy barátnőm lassan feláll, majd oda megy az anyja elé. Nate már indulna, hogy közelebb legyen ha valami történik, de én megfogom a csuklóját azzal marasztalva. Érzem, hogy semmi balhé nem lesz. És igazam is lett, mert Lucy kitárja karjait, és Mrs Roberts nyakába borul. Mrs Roberts pedig szorosan szorítja meg lányát, és könnyei is kicsordulnak, ahogy Lucynak is. És nekem is. A meghatottságtól bal szememből lassan megindult egy sós csepp. Lassan végigfolyt az arcomon, majd lepottyant a nadrágomra. Nekem miért nem volt soha egy ilyen családom? Pontosabban nekem miért nem lehet családom?

Miért pont nekem jutott ez a sors? Ez az apa? Anya a sok barátja közül miért pont őt választotta? Miért kellett anyának itt hagynia vele? Miért kellett elmennünk arra a családi nyaralásra? Miért nem maradhattunk volna otthon? Millió kérdés válasz nélkül. Gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy már ezreivel potyognak a könnyeim. Lucy és anyukája éppen elváltak egymástól, majd átmentek a konyhába, gondolom megbeszélni a dolgaikat. Én pedig nem bírtam tovább ott maradni. Túl sokat sírtam ebben a két napban, túl sokat sírtam Nate előtt. Felpattantam, és felfutottam a szobámba. Hasra feküdtem a jelenlegi ágyamon és egy párnába sikítottam. Soha nem csináltam ezelőtt. Mindig magamba tartottam minden dühömet. Ez az ordítás valamelyest segített helyzetemen. Lassan felültem, és próbáltam lenyugodni, de egyszerűen nem ment. A könnyeim még mindig csorogtak, én pedig még mindig dühös voltam. A könnyeimet törölgettem, mikor valaki belépett az ajtón. Tudtam ki volt. Enyhe parfümje illata az egész szobát ellepte. Nyugodtság telepedett a szobára. Az ágy besüppedt, erős karokat éreztem derekamon. Magához szorított, majd a vállamat simogatva, puszit nyomott a homlokomra. Próbált megnyugtatni. És sikerrel is járt. Azt hiszem, ő az egyetlen, akinek eddig mindig sikerült. Felemeltem a fejem a mellkasáról, és a szemébe néztem. Elmosolyodtam. Ő is. Lassan közeledett felém, majd pár centire az arcomtól megállt, várva mit reagálok. De nem ellenkeztem így folytatta útját. Ajka lassan érintkezett az enyémmel, behunytam szemem. Nyelve bejutásért könyörgött. Tétovázás nélkül megadtam neki az engedélyt. Azt szerettem volna, hogy az örökkévalóságig tartson, de pár másodpercnek tűnő perc után levegőhiány miatt el kellett válnunk. Tekintetünk egybefonódott, és egyből megértettük egymást. Többre vágytunk. Nate lassan lefektetett az ágyra, fölém mászott, karjával megtámasztva magát. Lassú csókot nyomott számra, miközben keze pólóm alá vándorolt. Meztelen hasamat simogatta. Türelmetlenül lekapta rólam a pólót, így már szinte félmeztelenül feküdtem alatta. Most rajtam volt a sor. Fordítottam helyzetünkön, és ráültem Nate csípőjére. Gyötrelmesen lassan, barátomat kínozva, én is leszedtem róla a pólóját. Az övét lassan kikapcsoltam. Nadrágját lehúztam és eldobtam valahova a sarokba. Egy szál alsógatyába feküdt alattam, de rajtam még mindig volt egy nadrág, ezt Nate is észrevette, így megint csak én kerültem alulra. Puszikkal hintette be hasamat, és haladt egyre lefelé, míg útját állta nadrágom. Egy laza mozdulattal kikapcsolta és leszedte rólam. Előbbi mozdulatomat megismételve ő is eldobta valamerre. Ajkunk szinte egyszer sem szakadt el egymástól. Megemeltem hátamat, szabad utat adva Natenek.

Nem is tétlenkedett egyből kikapcsolta a melltartómat. Majd az ajkamat elhagyva ment egyre lejjebb. Minden testrészemen éreztem nedves ajkát. Először nyakamon, vállamon, melleimen, hasamon, azután a csípőmön. A lassúságával kínszenvedést okozva nekem végül lehúzta bugyimat. Majd magáról az alsógatyát is. Felhevült testünk, mint két puzzle darab illettek egymáshoz. Egy hajszál sem fért volna el közöttünk.

- Nate. – fogtam meg vállát. – Várj. – ziháltam. – Mondanom kell valamit. Én… szóval én még nem…

- Óhh! – esett le neki. – Addig várok, amíg szeretnéd. – suttogta ajkaimra.

- Nem! – tiltakoztam talán túl hevesen. – Akarom, csak félek. És szóval… óvatosan. – mondtam teljesen vörösen. Nate édesen elmosolyodott, és egy lágy csókot nyomott ajkamra.

- Ne aggódj, vigyázok rád, ígérem. – hálásan bólintottam. Karomat barátom nyaka köré fontam, és most én kezdeményeztem a csókot. Nate nem tétlenkedett tovább, nagyon óvatosan belém hatolt…

Este nyolc óra volt. Lucy és Mrs Roberts még mindig lent beszélgettek, vagy talán sütöttek. Nem lehetett tudni, teljesen kizárták a külvilágot. Ez esetbe minket. Így senki nem tudott az akciónkról. Csak mi ketten. És pont így volt tökéletes. Nate nagyon figyelt rám, nehogy valamivel fájdalmat okozzon; óvatosan bánt velem. Csöndben feküdtünk az ágyban, én barátom mellkasán, Nate pedig átkarolva a vállamat. Nem tudom mit hoz majd a sors, de abban biztos vagyok, hogy nem bántam meg.

- Akarsz valamit csinálni? – tettem fel a kérdést.

- Hát, csinálhatnánk, csak mit? - puszilta meg a homlokomat.

- Hát ezért kérdeztem úgy, hogy „valami”. Mert fogalmam sincs, mit lehetne. – nevettem el magam fáradtan.

- Oké, te nem tudom, hogy vagy vele, de nekem semmi kedvem kimenni az utcára, szal társasozhatnánk, jó gyerekhez méltón. – mosolygott olyan kisangyalkásan idétlenül. Elnevettem magam, de beleegyeztem. Nate kipattant a takaró alól, és fesztelenül felöltözött előttem. Persze én nem voltam ilyen bátor, szóval a takarók alatt maradtam. Nate felém fordult kérdő tekintettel.

- Elfordulnál? – kérdeztem vörösen.

- Mi van? Most komolyan szégyenlős vagy előttem, mikor pár órája már láttalak teljesen meztelenül? – kérdezte nevetve, a fejét rázva.

- Igen, szóval leszel szíves elfordulni. – bólintottam határozottan. Barátom olyan „felőlem” stílusban megvonta a vállát majd megfordult. Én gyorsan kipattantam, és felszedegettem a ruháimat a földről, de a melltartómat egyszerűen nem találtam.

- Nem láttad a melltartómat? – kérdeztem a szobában tartózkodó személytől.

- Dehogynem. – fordult meg sunyi mosollyal, majd a háta mögül előhúzta a keresett fehérneműt. Feltűnően végigmért, én meg minden mindegy alapon, inkább elé léptem úgy ahogy voltam, és lassan megcsókoltam Natet. Pillanatnyi megdöbbenése nekem elég volt arra, hogy a kezében lévő melltartót megkaparintsam. Hitetlenkedve húzódott el tőlem, majd csípőmet megfogva olyan közel húzott magához, hogy éreztem szívverését. Majd megcsókolt. A gyomromban lévő pillangók őrülten csapkodni kezdtek, és szerintem meg is döglöttek volna, ha nem kellett volna elválnunk levegőhiány miatt. Gyorsan kihasználva a pillanatot, elsiettem a szoba sarkába, majd magamra vettem a melltartómat, és a pólómat is. Nate már az ajtóban várt rám. Mikor mellé értem egy hosszú puszit nyomott a bal orcámra, elmosolyogva apró gesztusán, válaszképpen én pedig a szájára nyomtam egy gyors csókot. Ezután tényleg elindultunk lefele és a nappali felé menet bekukkantottunk a konyhába. Anya és lánya nevetve sütkéreztek, nem féltünk ott hagyni őket szóval a nappali polcáról levettünk a Hotelt, szépen kipakoltunk mindent, aztán el kezdtünk játszani. Persze Nate minden jót megvett előttem, szóval, míg az elején csak azt mondtam magamnak, hogy majd a következő körben, a végén már teljesen kiakadtam, hogy mikor ő hatot dobott én mindig egyet, ami azt jelentette, hogy minden egyes felépített kapujánál fizethettem, és hát… csődbe mentem. Szóval így telt a játék, és én folyamatosan azt hajtogattam, hogy csak szerencséje volt, mert egyszerűen nem tudtam elfogadni a vereséget Nattel szemben.  Ő persze csak kiröhögött, de én visszavágót akartam. Így hát másodjára is elkezdtük a játékot, ami már tovább tartott, és mivel sok jó telket beszereztem, szerencsére én nyertem, szóval önelégült fejjel segítettem visszapakolni a dobozba. Mire a szőnyegről eltüntettünk minden apró hozzávalót, már tíz óra volt, és mivel holnap még csak vasárnap volt, eldöntöttük, hogy nézünk valamit. Ebbe már Lucyék is benne voltak, szóval mind a négyen összegyűltünk a kanapén, de csak ekkor kezdődött a „mit nézzünk?” kérdés. Az, hogy hárman voltunk lányok, és Nate egyedül fiú, nem volt szerencsés a számára, mert nyilvánvalóvá vált, hogy valami sírós, romantikus filmet akarunk nézni. Így hát a választásuk a Kedves John-ra esett. Amikor Nate fájdalmas arccal betette a filmet, muszáj volt elnevetnem magam, egyszerűen nem bírtam nézni. Persze ő ezt nem hagyhatta annyiban, szóval mikor láthatóan nyugodtan visszaült a bal oldalamra, elkezdett csikizni, amitől persze rögtön felsikítottam és elkezdtem esztelenül röhögni, ide-oda dülöngélve, hátha kitudom kerülni Nate karjait. Persze ez nem sikerült, de ehelyett szépen összenyomtam Lucyt aki ennek annyire nem örült, de mivel meglátta nagy mosolyomat az arcomon ő is elkezdett nevetni és csikizni. Na most, kettő az egy ellen nem a legjobb állás, szóval mivel menekülni nem tudtam ki kellett találnom valami alkut.

- Ha abba hagyjátok, bármit megcsinálok, amit kértek. – mondtam szaggatottan a nevetéstől.

- Bármit? – kérdezte Lucy sejtelmesen.

- Hát ja, ami belefér a keretekbe. – bólintottam.

- Oké, Nate hagyd abba. – utasította barátnőm az öccsét – Kitaláltam valamit. Az lesz Beverly feladata, hogy egy hétig eljátssza, hogy a barátnő…

- Mi vaaan? – kiáltottam fel. – Ezt nem gondolhatod komolyan! – ráztam hevesen a fejemet.

- Most miért, úgyis annyira összemelegedtetek. – mondta egy sunyi mosollyal, elég kétértelműen. Nyelni is elfelejtettem. Meghallott volna minket? Az nem lehet. Akkor Mrs Roberts is? Óh Istenem, mondd, hogy nem. Éreztem ahogy hirtelen melegem lett, és biztos voltam benne, hogy olyan piros vagyok, mint egy paradicsom. Óvatosan balra fordítottam a fejem, hogy rálessek Natere, akit Ha jól láttam eléggé szórakoztatta zavarom.

- Mi ilyen szórakoztató? – kérdeztem dühösen.

- Semmi, de elég vicces látni, ahogy mindjárt felrobbansz, édesem. – emelte ki az utolsó szót. Persze a fintorát látva ennél a megszólításnál, elnevettem magam. Egyszerűen nem lehetett sokáig dühösnek lenni rá. Pontosabban semeddig nem lehetett dühösnek lenni rá.

- Szóval benne vagy, Bev? – tért vissza a témához Lucy. Átgondoltam a dolgokat. Az az igazság, hogy ugyanazt kell tennünk, mint eddig, csak talán még pár csókkal is megspékelve. A pár órával ezelőttieket tekintve, szerintem titokban úgyis úgy viselkedtünk volna, mint egy pár, csak most már nem kell titokban, hanem akkor csináljuk, amikor akarjuk. Aztán eszembe jutott a hétfő. Mert ha a suliban is úgy kell tennünk, akkor mindenki erről fog beszélni, és el fog jutni Apa fülébe is. Egyik nap el fog jönni értem, és haza fog ráncigálni, majd jól elmondja a magáét. Mivel ezt nem akartam, és tudtam, hogy ebben a családban mindenki tudja, hogy mi történik velem otthon, hisz nem nehéz kitalálni, megszólaltam:

- Benne vagyok, de van egy nagyon fontos feltételem. – mivel Nate is és Lucy is bólintott folytattam: - A suliban nem kell eljátszanunk, mert akkor mindenki azt fogja hinni, hogy tényleg együtt vagyunk, ahogy Apukám is. – húztam el a számat. Ahogy gondoltam, az ikrek beleegyeztek, mert nyílván nem akarták, hogy rossz süljön ki ebből. Miután ezeket megtárgyaltuk, Nate az ölébe húzott, és végre elkezdhettük a filmet.